– Tudod jól, hogy van egy ajtó...
– Tudod jól - nyomult a hang ismételten.
– Tudod jól, hogy van egy ajtó, amin keresztül előreléphetsz az életedben! Tedd már meg azt az egy nyomorult lépést!
– De nem, nem, és nem megy! Nap mint nap ott toporzékolok a
bejáratnál, és várok.
– Oké, lazíts, öregem, ne is beszéljünk róla! Befejeztem – csitult
King odabenn.
– Tényleg, lazulok egyet – vetette le köpenyét a nyugtalanító
párbeszéd után, és ujjai között ismét megforgatta a demoliort.
– Tudod jól, hogy van egy ajtó, amin keresztül előreléphetsz az életedben! Tedd már meg azt az egy nyomorult lépést!
– De nem, nem, és nem megy! Nap mint nap ott toporzékolok a
bejáratnál, és várok.
– Oké, lazíts, öregem, ne is beszéljünk róla! Befejeztem – csitult
King odabenn.
– Tényleg, lazulok egyet – vetette le köpenyét a nyugtalanító
párbeszéd után, és ujjai között ismét megforgatta a demoliort.
keskeny szemei még jobban összeszűkültek...
Az öreg elkomolyodott, keskeny szemei még jobban összeszűkültek,
Steve szinte már nem is látta őket. Annamas felemelte mutatóujját,
és lassan kerekítette ajkaival a szót:
– A Forrásban. Hogy higgyenek a Forrásban!
– És az micsoda? – nyelt egyet izgalmában a gyerek, és kezében
már egészen felmelegedett a kis fémdarab, ahogyan tenyerébe zárta.
– Jól mondod, csoda – bólintott Annamas – annak, aki nem ismeri.
Aki pedig már tudja, annak különösen az!
– Hol találom?
– Itt, és mindenütt, amerre nézel – mutatott a kisfiú mellkasára
az öreg ujja, aztán felegyenesedett és széles mozdulattal körbemutatott.
A fiú önkéntelenül utánozta az indiánt karjaival.
– Nem érzem – rázta göndör fürtjeit.
– Mert még nem figyeltél rá igazán! Hívjad, és egyszer csak megtalálod
Őt!
Steve szinte már nem is látta őket. Annamas felemelte mutatóujját,
és lassan kerekítette ajkaival a szót:
– A Forrásban. Hogy higgyenek a Forrásban!
– És az micsoda? – nyelt egyet izgalmában a gyerek, és kezében
már egészen felmelegedett a kis fémdarab, ahogyan tenyerébe zárta.
– Jól mondod, csoda – bólintott Annamas – annak, aki nem ismeri.
Aki pedig már tudja, annak különösen az!
– Hol találom?
– Itt, és mindenütt, amerre nézel – mutatott a kisfiú mellkasára
az öreg ujja, aztán felegyenesedett és széles mozdulattal körbemutatott.
A fiú önkéntelenül utánozta az indiánt karjaival.
– Nem érzem – rázta göndör fürtjeit.
– Mert még nem figyeltél rá igazán! Hívjad, és egyszer csak megtalálod
Őt!
A garamila,
ez az első ránézésre jelentéktelennek tűnő kő...
Nem tévedett. Méregdrágán árulták az őslakosoknak a lopott
élelmiszert. A szerencsétlen bennszülöttek számukra értéktelen
kavicsokkal fizettek érte. A rablók pedig továbbadták a köveket a
nagyvárosok ékszerészeinek, akik kevés csiszolással elegáns gyűrűkövet
és nyakéket készítettek belőle. Mindig jó pénzt kaptak az
értékes portékáért. A garamila, ez az első ránézésre jelentéktelennek
tűnő kő rendkívül népszerűvé vált az utóbbi időben. Ha jobban
megvizsgálta valaki, nyilvánvalóvá vált a közönségesnek tűnő
kő rejtett tulajdonsága. Hosszabb megfigyelés alkalmával ugyanis a
szürkés felületből előtűnt opálos, kékes-lilás árnyalata, és egyúttal
az a gondolat társul mindehhez, hogy minél tovább kézben tartsa
az ember.
élelmiszert. A szerencsétlen bennszülöttek számukra értéktelen
kavicsokkal fizettek érte. A rablók pedig továbbadták a köveket a
nagyvárosok ékszerészeinek, akik kevés csiszolással elegáns gyűrűkövet
és nyakéket készítettek belőle. Mindig jó pénzt kaptak az
értékes portékáért. A garamila, ez az első ránézésre jelentéktelennek
tűnő kő rendkívül népszerűvé vált az utóbbi időben. Ha jobban
megvizsgálta valaki, nyilvánvalóvá vált a közönségesnek tűnő
kő rejtett tulajdonsága. Hosszabb megfigyelés alkalmával ugyanis a
szürkés felületből előtűnt opálos, kékes-lilás árnyalata, és egyúttal
az a gondolat társul mindehhez, hogy minél tovább kézben tartsa
az ember.
Egy ember egyszeri élete
– Miről beszélsz? Egy ember egyszeri élete minden apró mozzanatával,
ami benne történik, nem elég indok, hogy bármi mást feladj
érte? Hogyan? Hát nem érted? És mi az a magasabb szempont?
Miért nem magyaráztad el nekem?
– De, jól mondod, egy ember egyszeri élete minden apró mozzanatával,
ami benne történik, pontosan elég indok, hogy bármit
feladj érte!
ami benne történik, nem elég indok, hogy bármi mást feladj
érte? Hogyan? Hát nem érted? És mi az a magasabb szempont?
Miért nem magyaráztad el nekem?
– De, jól mondod, egy ember egyszeri élete minden apró mozzanatával,
ami benne történik, pontosan elég indok, hogy bármit
feladj érte!
A szelence!
– Te, Apa, ez micsoda? – emelte ki a paksaméta alatt talált tömör
ezüstláncot. – Nem is tudtam, hogy kedveled az ékszereket – tréfálkozott,
de a hangja megremegett, ahogy kezébe vette a négyzet
alakú, láncra fűzött medaliont.
– Ugyan miféle ékszerről beszélsz? – lépett közelebb az apja.
– Nézd, erről, amit itt rejtegetsz a fiókodban – szólt a fiú, és odanyújtotta
neki a láncot.
– A szelence! –
ezüstláncot. – Nem is tudtam, hogy kedveled az ékszereket – tréfálkozott,
de a hangja megremegett, ahogy kezébe vette a négyzet
alakú, láncra fűzött medaliont.
– Ugyan miféle ékszerről beszélsz? – lépett közelebb az apja.
– Nézd, erről, amit itt rejtegetsz a fiókodban – szólt a fiú, és odanyújtotta
neki a láncot.
– A szelence! –
- Hová megyünk? - Oda, ahonnan jöttünk, hát nem emlékszel?
Álmodott. Gyerekek játszottak a vízparton, közöttük volt ő maga
is. Meleg volt, mindannyian fürdőnadrágban szaladgáltak. Steve
egy mylnarudat kínált nevetve Claire-nek, s ő nyúlt volna utána,
de a fiú hátrálni kezdett.
– Add ide! – nyújtózkodott Claire, de Steve csak egyre hátrált.
Azután eldobta felé, de amikor elkapta és kinyitotta tenyerét, nem
a mylnarúd volt benne, hanem az anyja nyaklánca a medalionnal.
Odaszólt Steve-nek: – Ez Anya nyaklánca, hogy került hozzád? –
De Steve csak nevetett, és ismét eldobott egy mylnarudat a mellette
szaladó kislány felé, aki ügyesen elkapta és fel-feldobta örömében.
Claire csak állt, és nem értett semmit, de jött Peter és kézen
fogta: – Hová megyünk? – kérdezte a lány.
Peter válaszolt: – Oda, ahonnan jöttünk, hát nem emlékszel? –
is. Meleg volt, mindannyian fürdőnadrágban szaladgáltak. Steve
egy mylnarudat kínált nevetve Claire-nek, s ő nyúlt volna utána,
de a fiú hátrálni kezdett.
– Add ide! – nyújtózkodott Claire, de Steve csak egyre hátrált.
Azután eldobta felé, de amikor elkapta és kinyitotta tenyerét, nem
a mylnarúd volt benne, hanem az anyja nyaklánca a medalionnal.
Odaszólt Steve-nek: – Ez Anya nyaklánca, hogy került hozzád? –
De Steve csak nevetett, és ismét eldobott egy mylnarudat a mellette
szaladó kislány felé, aki ügyesen elkapta és fel-feldobta örömében.
Claire csak állt, és nem értett semmit, de jött Peter és kézen
fogta: – Hová megyünk? – kérdezte a lány.
Peter válaszolt: – Oda, ahonnan jöttünk, hát nem emlékszel? –
azóta én is jártam ott
– Steve, megkérdezted apádat, jártak-e a szigeten? – kérdezte
Claire pattanásig feszült figyelemmel. A férfi hallgatott, késett a
válasz. – Mondd már! – sürgette Steve-et, de ő képtelen volt megszólalni.
– Claire, azóta én is jártam ott – mondta végül csendesen, fojtott
hangon.
Claire pattanásig feszült figyelemmel. A férfi hallgatott, késett a
válasz. – Mondd már! – sürgette Steve-et, de ő képtelen volt megszólalni.
– Claire, azóta én is jártam ott – mondta végül csendesen, fojtott
hangon.
– Indulj! – hallotta a fiú távolról
Másodpercek múltak, s ő némán várakozott. Aztán
egyszerre a horizonton előbukkant az óriási napkorong szegélye.
Első sugarai elérték Steve-et.
– Indulj! – hallotta a fiú távolról, tompán, ellentmondást nem
tűrő határozottsággal oldalról az öregasszony hangját, és gondolkodás
nélkül lépett a sűrű, átlátszatlan víztömegbe.
egyszerre a horizonton előbukkant az óriási napkorong szegélye.
Első sugarai elérték Steve-et.
– Indulj! – hallotta a fiú távolról, tompán, ellentmondást nem
tűrő határozottsággal oldalról az öregasszony hangját, és gondolkodás
nélkül lépett a sűrű, átlátszatlan víztömegbe.
Csak a lány hosszú fekete haját látta
Elragadták az események. Selyme kézen fogta és elindult
vele. Ment mögötte, mint az előbb Shana után. Csak a lány hosz-
szú fekete haját látta, nem voltak házak, emberek. Mentek a faluból,
egyenesen a kék erdő irányába.
vele. Ment mögötte, mint az előbb Shana után. Csak a lány hosz-
szú fekete haját látta, nem voltak házak, emberek. Mentek a faluból,
egyenesen a kék erdő irányába.