Idézet a könyvből:
„– Mik ezek tulajdonképpen? – kérdezte Peter, amikor észrevette a madarakat.
– Senki sem tudja. Azt sem tudják, hogy élőlény-e vagy valami
elektromos jelenség, annyira megfoghatatlan és igen ritka. Eddig
még csak három alkalommal látták, legalábbis amiről a média
hírt adott. Legutóbb a Forrás ünnepe előtt rögzítették a megjelenésüket,
amikor az egész Föld az Egyedüli Teremtőt ünnepelte.
Fantasztikus volt a hangulat és az emberek együttes összefogása.
Azt gondolják, valamiképpen ezzel függ össze előzetes megjelenésük."
A regény írása óta intuitív megérzéseim furcsa módon kiéleződtek az összefüggések meglátására, és rengeteg párhuzamos egybeesés erősített meg elgondolásaimban. Ugyanígy játékként jelen volt a könyv cselekményének kitalált valósága napjaimban, és néha meglepően komoly gondolatokat produkált ez a reális és irreális kettősség.
A fenti idézet adta a sugallatot, hogyha a könyvben a „jövőben” szerepel a Forrás napja, miért ne létezhetne a „múltban” is, vagyis a mi időnkben?
Meg kell történnie a valóságban is! Hogy nem gondolt még erre soha az emberiség?
Számtalan ünnep van az embercsoportok körében, de egyetlen sincs, melyet mindenki ugyanúgy magáénak mondhatna, vallási hovatartozástól, nemtől, emberi fajtól függetlenül, közösen, a Föld minden lakója. Minden csoportot egyetlen cél mozgat: megtalálni a boldogságot. Ez az egyetlen közös fogalom, állapot, ami kivétel nélkül minden emberben megfogalmazódik.
Beleborzongtam a gondolatba. Monumentális erőt képvisel az ünnep ha a Forrás dícsérete a lelkek imája, éneke, tánca, együttlétünkkor megvalósul.
Örömódájában megénekelte már a XVIII. században Ludwig van Beethoven is Friedrich Schiller n
német költő versét:
Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm!
Térj be hozzánk drága vendég, tündökölj ránk fényözön!
Egyesitsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!
Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.
(Jankovics Ferenc fordítása)
Már az időpont is megszületett: A FORRÁS NAPJA 2013. május 12.
Úgy gondolom, éppen ebben a történelmi időben megérett rá az emberiség!
Osszuk meg egymással a létezés örömét, hívjuk életre ezt a kivételes alkalmat!
„– Mik ezek tulajdonképpen? – kérdezte Peter, amikor észrevette a madarakat.
– Senki sem tudja. Azt sem tudják, hogy élőlény-e vagy valami
elektromos jelenség, annyira megfoghatatlan és igen ritka. Eddig
még csak három alkalommal látták, legalábbis amiről a média
hírt adott. Legutóbb a Forrás ünnepe előtt rögzítették a megjelenésüket,
amikor az egész Föld az Egyedüli Teremtőt ünnepelte.
Fantasztikus volt a hangulat és az emberek együttes összefogása.
Azt gondolják, valamiképpen ezzel függ össze előzetes megjelenésük."
A regény írása óta intuitív megérzéseim furcsa módon kiéleződtek az összefüggések meglátására, és rengeteg párhuzamos egybeesés erősített meg elgondolásaimban. Ugyanígy játékként jelen volt a könyv cselekményének kitalált valósága napjaimban, és néha meglepően komoly gondolatokat produkált ez a reális és irreális kettősség.
A fenti idézet adta a sugallatot, hogyha a könyvben a „jövőben” szerepel a Forrás napja, miért ne létezhetne a „múltban” is, vagyis a mi időnkben?
Meg kell történnie a valóságban is! Hogy nem gondolt még erre soha az emberiség?
Számtalan ünnep van az embercsoportok körében, de egyetlen sincs, melyet mindenki ugyanúgy magáénak mondhatna, vallási hovatartozástól, nemtől, emberi fajtól függetlenül, közösen, a Föld minden lakója. Minden csoportot egyetlen cél mozgat: megtalálni a boldogságot. Ez az egyetlen közös fogalom, állapot, ami kivétel nélkül minden emberben megfogalmazódik.
Beleborzongtam a gondolatba. Monumentális erőt képvisel az ünnep ha a Forrás dícsérete a lelkek imája, éneke, tánca, együttlétünkkor megvalósul.
Örömódájában megénekelte már a XVIII. században Ludwig van Beethoven is Friedrich Schiller n
német költő versét:
Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm!
Térj be hozzánk drága vendég, tündökölj ránk fényözön!
Egyesitsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!
Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.
(Jankovics Ferenc fordítása)
Már az időpont is megszületett: A FORRÁS NAPJA 2013. május 12.
Úgy gondolom, éppen ebben a történelmi időben megérett rá az emberiség!
Osszuk meg egymással a létezés örömét, hívjuk életre ezt a kivételes alkalmat!