A gránátalmát sokan a termékenység, a szerelem, a bőség szimbólumaként ismerik, a benne található rengeteg apró magocska és piros színe miatt. Aphrodité gyümölcse még a mai görögök szemében is a bőség, a termékenység, a lét, illetve a megsemmisülés jelképe.
Az ókori Perzsiában a legyőzhetetlenség szimbólumaként tekintettek a gránátalmára, ám a babiloni harcosok is hasonló tulajdonsággal ruházták fel. Ők a csatába indulás előtt gránátalma magokat rágcsáltak abban a hitben, hogy az verhetetlenné teszi őket.
Az ókori Egyiptomban ünnepi füzéreket fontak a gránátalma virágaiból, illetve magát a gyümölcsöt az elhunyt mellé helyezték az élet folytonosságának biztosítása végett.
A buddhizmusban a Buddha-keze nevű citrusféle és az őszibarack mellett az egyik szent gyümölcs. A gránátalmára Kínában is a bőség, a gazdag gyermekáldás szimbólumaként tekintenek, míg Koreában az istenek eledele, áldozati gyümölcs a szertartások során.
Számtalan gyümölcs közül válogathatunk; van, ami idővel feledésbe merül, és van, ami örökre belopja magát az emberek szívébe. Ilyen a gránátalma is, melynek híre, szépsége mit sem fakult az évszázadok alatt.